ez a 34.napom londonban, gondoltam nyitok egy blogot, hogy ’ömlengjek’ : )

hogy mit hogyan, s miért? a legelején kezdem.

gellértes lettem, és ez a legjobb, ami egy emberrel történhet. visszagondolni is hihetetlen, hogy ez tényleg ilyen volt.. kezdve a lúdsarokkal, az M napokkal (visszagondolni is brutáll: blúmánki, fasor, morrisons, móricos esték..) a csajos tesiróákkal, a matekkal, dudaa, a bioszok, az éljüktúlnapok, a szekszherceges misék, a lukasórák, a teázás, levesezés, dobjuk fel a napot teszter hátrafelé jön be a suliba.. etc

és persze azok az emberek, akik bármit megtennének a másikért. költöztetnek, mosnak, vasalnak, ebédeltetnek, biciklit kölcsönöznek, és megmentik a budai villájukba, ha arról van szó. köszi srácok! felsorolni is nehéz lenne : ) köszi kinga, teis hatalmas fész vagy!

nyár egypár reginás összeröfivel kezdődött, hogy is felejthetnénk :D aztán megmutattam miahelyzet nyugaton, ahol még villamos sem jár.. róma! köszi encó!

összességében nagyon nagyon jó nyár volt, persze felvetett egynéhány kérdést (neröhögjetek!:D) de azthiszem, ez most nem tartozik ide, majd később.

az érettségivel tehát világossá vált számomra, hogy nem fognak felvenni, nemtudom, hogy mit csináltam rosszul, de utólag már nem bánom annyira, mint július 23-án.

valmiért meg sem fordult a fejemben, hogy akár otthon is maradhatnék, vagy okj-s cuccra járjak, ilyesmi, valószínűleg a hétköznapi dolgok kevésbé szöknek az én gondolataim közé.

sokan kérdezik, hogy a szüleim mit szóltak. hát nemet nem mondtak, az biztos. bár mamci a mai napig fél, hogy végül csak eladják a szerveimet.. :D

de szerintem soha nem valósítom meg, ha viktor apánk (bérci papája) még nem akarja nálam is jobban. ezen persze nevetni kell, hatalmas koponya, érdemes vele leülni beszélgetni :D köszönöm!

aztán csak kijöttem, immáron több mint 30 napja szívok londoni levegőt, és látok napi ötszáz bangladesi férfit. olyan mintha egy kicsit a gettomilliomos elevenedne meg a szemem előtt nap mint nap, persze a környezet más, csak a tagok.. hát ezt látni kell.

a negyedik zónában lakom egy fekete orvos házaspárral meg a gyerekeivel. most nem részletezném, később úgyis kiderül minden, nem egyszerű velük.

az elején nagyon nem volt könnyű, de rengetegen támogattak, kaptam mindeféle bátorító levelet, smst és hívást.. én azthittem, hazamegyek, meg szerintem jónéhányan ti is, de jó volt érezni, hogy nem csak én szeretlek titeket.

talán érdemes felsorolni, mert nagyon hálás vagyok. nincs erőm betűrendbe rendezni, de nem is fontossági. érted.

köszönöm a szüleimnek, zsomba és zsolt az állandó vigyorogtatást, remélem nem költöztetek be a szobámba! kingának (néni) bár már nem is vagyok az osztálya már, pancusnak, sáraanyának, hálás köszönet neked marci a 24 órás ügyeletet. bereckimáténak, gerlócymáténak! katámnak mindent, és főleg a cuccaim után való rohangálást. beninek, vanducinak, aki ahogy mostis, mindig megmondja hogy mit kell tenni (’szerintem neeem!’). kacat vandának, dorkának! ádámnak és szonjának. gyurinak!

te, peti jópofa vagy, cucinak a vidítást: az volt az első nevetésem, titusznak, krisztiánnak és teszternek! ’andreának’ (tanárnő), kovának, viktor bácsinak a pótpapázást, márti néninek és rene bácsinak a szombati nordálicsi mókákat, anikónak akit bár nem is ismerek.., bimberlinek (tudod mire gondolok) , kolosnak és cupáknak :):), davide-nak, simon-nak. szabikának a polájt leveleit :D, nórikaaaah! reginának is, de mindegy mit írok úgyis tudod, dórinak, szabópetinek.

..és végül neked, bencó.. : )

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.