akkor folytatódjék a visszaemlékezés egy nordálicsi vonatút elbeszélésével..

aki ismer az tudja, hogy nekem általában mindig van vmi kalandom ezekkel a közlekedési eszközökkel, kb 13 éves korom óta járom szinte egyedül az országot, majd a világot. tehát nem egyszer történt meg hogy valahol útközben elvesztem, hol ausztriából hazafelé, hol miskolc felé tartva bálinttal, hol csak úgy simán elbeszélgetve az időt velencében vagy csehországban vandával. visszaemlékezve persze már röhögök rajtuk , de akkor azért nemtúl kellemes főleg ha nincs nálad a túléléshez elegendő pénz és hopp a telefonod is lemerül. na ez vagyok én :D na így történhetett, hogy nordálicsi 11 perces vonatutat sikerült közel másfél órásra növelnem. de most már tudom, hogy hogy lakhatnak ennyien londonban.. öregem, olyan helyeken jártam, hogy már hangosan röhögtem. először is úgy kezdődött a történet, hogy csekkoltam a vonatot ahogy mindig szoktam.. leültem a peronra a földre megettem a reggeli dónátomat, aztán megérkezett a vonat, hát felpattantam rá, előreengedtem az idős szipogó néniket, aztán leültem. szokás szerint ilyenkor előkerül a körömvirágkrém meg a kistükör :D aztán egyszercsak elindult a vonat. na akkor éreztem, hogy lyézuuuuusom, ez túl korai, kinéztem az ablakon ó bmeg 1002 am, hát ez nagy szívás mert nekem 07kor indul. megérdeztem a srácot aki mellettem ült nagyban eszegetve börgerking javait, hogy vágja e dálicsot. közölte, hogy nemnagyon. mondomhát ez vmi szuper. ROSSZ VONATRA SZÁLLTAM!! jött a kalóznéni :D és adott egy ilyen itinert hogy merre hogyan, mikor megláttam azthittem leesem a székről. kérdezte hogy értem e, előjött a jesszméjbi álá szonja :D tehát először is leszálltam lewishamban, majd várakoztam 10 percet na én már akkor kiborultam, hangosan énekelgettem meg sétálgattam olyannyira készen voltam.. aztán elmentem asszem clockhouse-ig, és ott elvileg vmi következő pélszre kellett volna mennem, annak a nevére már nem emlékszem, de lényeg az hogy mikor már a vonaton ültem éreztem h necces lesz, mert egyidőben futott be a vonatom és indult volna a másik. CSAK! kiderült hogy nem is megy klokháuzból oda. na akkor azthittem lefosom a bokám. de aztán mondta egy nő, hogy nincs messze, gyalogoljak át arra a megállóra. tényleg nem volt messze, de amit én átéltem.. betonozatlan poros úton gyalogoltam, mint aki texasban gyalogol vmi istenhátamögötti farmra. namindegy, aztán elértem a vonatot, majd meérkeztem dálicsba, de akkor meg nem találtam az utcát.. de végül azis meglett. borzasztó volt :D de túléltem, és bár akkor nagyon megborultam, de most már csak kacagok. írhatnék egy könyvet fáni utazásaim címmel.

na mindegy, a hétvégém iszonyújó volt, pénteken pörögtem, mint akit felhúztak, összevissza nevetgéltem, meg kacarásztam, és emiatt a sztrikt szülők is teljesen feloldódtak, nevetgéltek meg teljesen jókedvük volt, mondtam is hogy váó. aztán szombaton végre sikerült kialudnom magam, futottam egyet, aztán felszálltam a sixtysixre, kíváncsi voltam hova visz a busz. hát mégjó. még a búzatáblában is van egy váciucca, erre ismér rá kellett jönnöm. : ) ma pedig még csak misén voltam, aztán be akartam menni a cáfimorninra amikor megint elkapott a nő.. azt kell róla tudni hogy állandó jelleggel túl van pörögve és a legelső misémen is ő karolt fel, és vitt el arra a keresztelőre. aztán kiderült hogy ma van nájdzséria independensz déje, ahova végülis ingyen bezúzott ez a mayo, és elég poén volt, hatalmas hangulat, mindenhol lufik, sütik, rengeteg kaja, meg persze mindenféléket énekeltek, már csak a tűz hiányzott amit körülugrálnak.. és ilyenkor a feketék nagyon kitesznek magukért, mindenféle nagyon nagyon színes ruhában vannak, a fejükön vmi abrosz :D nem értem pontosan mire szolgál, nekem nem tetszik.. mindig pontosan olyan színű anyagú és mintájú mint a ruhájuk, és mindig kinn a hatalmas hátuk. to tell u the truth elég nagydarabok :D mitnemondjak. de tényleg kevesek , és ami a jó, hogy nagyon hangosak és elfelejted aztis, hogy valami bajod van.

ja amúgy meg tök büszke vagyok a tituszra.. :D hősök tere..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.