fél lábbal itt, fél lábbal ott.
elkezdtem pakolni, osztálykarácsonyra szeretnék menni.
de közben még ittvagyok, és a júda buktájáról beszélek, idemegyek, cselszizek, londonozok.

miért nem lehet ittlenni és erről gondolkodni, vagy ottlenni és nem visszavágyni?
mijen hüje ez az ember, tudni akar mindent, megtudja, akkor meg rossz, ha meg nem tudja akkor is rossz.
mi akkor a jó? én jó vagyok?
létezik amúgy normális ember? vagy ez a normális?
mikor tudom meg? és akkor jó lesz, ha megtudom?
számít egyáltalán az, hogy hol vagyok?

hjájj gyertek velem mind srácok, anyák, apák testvérek, hozdd ide a kedvenc helyeimet, de ha otthon vagyok, kérek egy big bent az astóriára, egy cselszit a nurseryba, egy dónátot csészényibe..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.