igen! igen! végre elkéstünk az iskolából :D megtörtént!
persze nem az én hibám volt, azért vagyok rá ennyire büszke.
de előjött belőlem a gellértes fej: kis huncut mosoly, cikebácsira is emlékeztem, ahogy ott áll, és mindig a próbálkozás, hogy jaaaaaaaajneeee :D nahát ebben a hangulatban érkeztem, gondolkodtam is, hogy bejátszom a gellértes mondatok egyikét: esetleg , nem lehetne-e.. olyan rég volt utoljára.. :D
szóval a szép emlékek közt álldogáltam, de aztán benyögtem vmi trefik dolgot, aztán otthagytam .
látszik, hogy csak a gellértben jó késni.. :D drágajóegyetlen kis sárga csoda..

na mit láttam ma? karácsonyfát.
hol? a neksztdórnéjbörnél.
nemtudom, kicsit elszámolta magát..nem? aztán nehogy holnap meg átjöjjön pezsgővel koccintani. bár kitudja, hogy pont ők milyen vallás szerint élnek, lehet nekik még nincs is vége az évnek. welcome to london, itt soha nem tudhatsz semmit.
szóval pucérak az ablakaik mint a szabiéknál, ja csak oda nem látsz be úgy, hogy mikor elsétálsz az objektum előtt rámosolyoghatsz a karifát díszítő mamára. ja igen. mert itt még a nappaliban is szívesen fogadják az ismeretlen emberek kedvességét. velkáám.

visszatérve a szabikára, tegnap megállapította, hogy mostanában gyakrabban fáj a fejem, és most ezen agyalok, hogy vajon miért.
bimberlinek köszönöm a megfejtést, igen valszeg a kulcscsont lesz anya 'sótartója'.

jaés még annyit, hogy a vasárnapot szerencsésen megúsztam, nem kellett a gyerekekre vigyáznom, szóval azthiszem jól sikerült a szurkolás. köszi mindenkinek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.