üdvözlöm kedves hallgatóimat !

nem gondoltam, hogy le fogom írni, ezt a kis dzsörnit is, de annyira motoszkált a fejemben, és nem hagyott nyugodni, hogy úgy éreztem muszáj MUSZÁJ beszámolnom.
a cél pedig nem más minthogy mindenki aki eddig érzett magában erőt egy kis kalandra, az tegye meg , mert nincs olyan hogy nem mered !
nem az a kérdés, hogy 'jaj mi lesz?' 'sikerülni fog-e?', hanem hogy belevágsz-e vagy sem !
mert ha belekezdtél, akkor rengetegféle tapasztalatot szerzel, és levonhatod saját magadnak a konklúziókat, és akkor mondhatjuk is, hogy sikerült.
nekem ismét sikerült, megcsináltam, és az én konklúzióm az, hogy BE BRAVE, LET'S GO MOROCCO!! lehet , hogy másnak elég, azt mondja neki ez nem kell, de legalább ezt is megtudta.
szóval mégegyszer, ez a tapasztalat engem csak még nagyobb dolgokra ösztönöz, és mostmár biztos, hogy eljutok marokkóba..

mindezt azért írtam le, mert mielőtt eldöntöttem volna , hogy valóban nekivágok, csak az járt a fejemben, hogy lesz e elég erőm végigcsinálni, mert hatalmas munka lesz ilyen rövid idő alatt mindent véghezvinni..
számomra nem az volt a kérdés, hogy sikerülni fog-e, hanem hogy biztos, hogy akarom-e hogy sikerüljön :)

Kezdődjön hát a mese !

hosszas fejtörés és huzavona után végül ketten vágtunk neki petivel.
nagyon sok mindent előre elintéztünk, csak a legfontosabbat, a munkát nem, mert mindenféle próbálkozás kudarcba fulladt, és bíztunk benne, hogy rövid idő alatt találunk munkát.
mivel egyre csak telt az idő, úgy határoztunk hogy nem várunk olcsó repülőt, buszozunk.
az biztos, hogy többet nem buszozom, de nem mondhatom, hogy rossz lett volna. nagy szerencsémre szinte autóban nőttem fel, annyit utaztunk, ezért nekem nem esik nehezemre ott aludni, vagy tanulni/olvasni.
a toalett ügye már egy másik kérdés,.. :D az elején jónak tűnt a buszban lévő wc, aztán egyre inkább nem látogattam, mert ennél rosszabb találmány nincs ! de ha megismerem aki kitalálta, bezárom oda 30 órára, az tuti !
a terv az volt, hogy az egész éjszakát végigbulizzuk, így kellően fáradtak leszünk ahhoz, hogy a buszon biztosan tudjunk aludni.
július 9-én reggel indultunk, így 8-án még megünnepeltük a szülinapomat, de a max 2 órás alvás nem érte el az eredményét, és nem is voltunk fáradtak.
az első busszal elmentünk prágáig. végig nagyon jó filmeket játszottak, így az az idő el is telt elég hamar.
aztán következett csak az igazi út. csak mi ketten voltunk magyarok a buszon, de jól szórakoztunk, a mellettünk ülő lányok közvetítettek mindig mindent. többször megállították a buszunkat ellenőrzésre, aztán egyszercsak leszállítottak egy férfit, aki kettővel mögöttem ült.
végül azt is a lányok mondták, hogy körözött volt.. akkor már éreztem hogy ez egy érdekes nyár lesz. :)
aztán az éjszakát nagyjából végigaludtuk, mindenesetre nem voltunk fáradtak másnap.
csalagút, majd megérkeztünk londonba.
nagyon szépen sütött a nap, és boldog voltam, hogy ott is nyár van, a sok ijesztegetéssel ellentétben.
csak azt nem tudtam, hogy csak azért sütött ki, hogy míg a bőröndömet húzom, rámolvadjon az összes ruha. aztán off, és onnantól a nyár helyett csak egy kis ködös albiont kaptam, no sunshine, no summer.. csak eső, és kabát.
metróztunk és ott is találtuk magunkat egy hatalmas warehouseban, ahol az elkövetkező időt eltöltöttük.
nagy szerencsénkre alig kifogásolható társaság jött össze, tulajdonképpen az eddigi legjobb lakótársaim, akikről majd holnap esik szó. :)
a kis házunkról még annyit, hogy az első zónában található, közel mindenhez, liverpool street, etc., egy utcában a jövendő munkahelyemmel, ..NA de ne siessünk előre !

folyt. köv. holnap !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.