üdvözlöm kedves hallgatóimat !

nem gondoltam, hogy le fogom írni, ezt a kis dzsörnit is, de annyira motoszkált a fejemben, és nem hagyott nyugodni, hogy úgy éreztem muszáj MUSZÁJ beszámolnom.
a cél pedig nem más minthogy mindenki aki eddig érzett magában erőt egy kis kalandra, az tegye meg , mert nincs olyan hogy nem mered !
nem az a kérdés, hogy 'jaj mi lesz?' 'sikerülni fog-e?', hanem hogy belevágsz-e vagy sem !
mert ha belekezdtél, akkor rengetegféle tapasztalatot szerzel, és levonhatod saját magadnak a konklúziókat, és akkor mondhatjuk is, hogy sikerült.
nekem ismét sikerült, megcsináltam, és az én konklúzióm az, hogy BE BRAVE, LET'S GO MOROCCO!! lehet , hogy másnak elég, azt mondja neki ez nem kell, de legalább ezt is megtudta.
szóval mégegyszer, ez a tapasztalat engem csak még nagyobb dolgokra ösztönöz, és mostmár biztos, hogy eljutok marokkóba..

mindezt azért írtam le, mert mielőtt eldöntöttem volna , hogy valóban nekivágok, csak az járt a fejemben, hogy lesz e elég erőm végigcsinálni, mert hatalmas munka lesz ilyen rövid idő alatt mindent véghezvinni..
számomra nem az volt a kérdés, hogy sikerülni fog-e, hanem hogy biztos, hogy akarom-e hogy sikerüljön :)

Kezdődjön hát a mese !

hosszas fejtörés és huzavona után végül ketten vágtunk neki petivel.
nagyon sok mindent előre elintéztünk, csak a legfontosabbat, a munkát nem, mert mindenféle próbálkozás kudarcba fulladt, és bíztunk benne, hogy rövid idő alatt találunk munkát.
mivel egyre csak telt az idő, úgy határoztunk hogy nem várunk olcsó repülőt, buszozunk.
az biztos, hogy többet nem buszozom, de nem mondhatom, hogy rossz lett volna. nagy szerencsémre szinte autóban nőttem fel, annyit utaztunk, ezért nekem nem esik nehezemre ott aludni, vagy tanulni/olvasni.
a toalett ügye már egy másik kérdés,.. :D az elején jónak tűnt a buszban lévő wc, aztán egyre inkább nem látogattam, mert ennél rosszabb találmány nincs ! de ha megismerem aki kitalálta, bezárom oda 30 órára, az tuti !
a terv az volt, hogy az egész éjszakát végigbulizzuk, így kellően fáradtak leszünk ahhoz, hogy a buszon biztosan tudjunk aludni.
július 9-én reggel indultunk, így 8-án még megünnepeltük a szülinapomat, de a max 2 órás alvás nem érte el az eredményét, és nem is voltunk fáradtak.
az első busszal elmentünk prágáig. végig nagyon jó filmeket játszottak, így az az idő el is telt elég hamar.
aztán következett csak az igazi út. csak mi ketten voltunk magyarok a buszon, de jól szórakoztunk, a mellettünk ülő lányok közvetítettek mindig mindent. többször megállították a buszunkat ellenőrzésre, aztán egyszercsak leszállítottak egy férfit, aki kettővel mögöttem ült.
végül azt is a lányok mondták, hogy körözött volt.. akkor már éreztem hogy ez egy érdekes nyár lesz. :)
aztán az éjszakát nagyjából végigaludtuk, mindenesetre nem voltunk fáradtak másnap.
csalagút, majd megérkeztünk londonba.
nagyon szépen sütött a nap, és boldog voltam, hogy ott is nyár van, a sok ijesztegetéssel ellentétben.
csak azt nem tudtam, hogy csak azért sütött ki, hogy míg a bőröndömet húzom, rámolvadjon az összes ruha. aztán off, és onnantól a nyár helyett csak egy kis ködös albiont kaptam, no sunshine, no summer.. csak eső, és kabát.
metróztunk és ott is találtuk magunkat egy hatalmas warehouseban, ahol az elkövetkező időt eltöltöttük.
nagy szerencsénkre alig kifogásolható társaság jött össze, tulajdonképpen az eddigi legjobb lakótársaim, akikről majd holnap esik szó. :)
a kis házunkról még annyit, hogy az első zónában található, közel mindenhez, liverpool street, etc., egy utcában a jövendő munkahelyemmel, ..NA de ne siessünk előre !

folyt. köv. holnap !

a tegnapi estén felbuzdulva gondoltam írok egyet, bár nem külföldön vagyok, még csak kualalumpurban sem.

jóga
egyik délután kitaláltam, hogy na ma tutira elmegyek jógázni, és végül találtam partnert is, és megvettük a 10 napos bérletünket.
haláli egy hely az , én mondom. először majdnem meghaltunk a nevetéstől, kb az első 5 percben, de aztán véressé komollyá vált a helyzet. izzadtunk, és rettentően elfáradtunk, de annyira feltöltődtünk, hogy aztán aludni meg képtelenek voltunk :D kb tíz napig, mint a zombik.
akkora karizmom lett hogy öröm nézni.

tenisz
egyelőre nem arattam hatalmas sikert, majd szólok ha berobbanok vele. jelenleg nyugállományban van.

antiochia
zsolt kérésére elmentem, először nagyon fura volt, néztem az embereket, hogy ezek tuti megőrültek, meg már azon gondolkodtam hogy mikor és hogyan lógok meg..
de aztán eléggé belejöttem, és még jó is volt.

történelem.
hát a töri a szerelmem, kb egész nap tanulok, és mindenről csak az jut eszembe, hogy mikor és ki, hogyan is?

kicsit olyan vagyok mint egy nyugdíjas
 

at last !
I ve found my aim.

so I m really proud of én, mert tényleg valami olyat fogok csinálni ami maximálisan illik hozzám, és amit majdhogynem biztos hogy szeretni fogok.
szóval örülök, hogy ezzel együtt megtaláltam az elvesztett céltudatosságomat is.

BGF- turizmus és vendéglátás.
már csak fel kell hogy vegyenek.

alig vagyok itthon egy ideje, de már rengeteg dolog történt.
szabópeti, jó volt a szülinapod!
titusz, köszi a szilvesztert!
lányok, hatalmas volt a kaukázus.

mindenki tanul, ..én meg szervezkelődöm.
elöljáróban annyit mondanék el, hogy igen, jelentkezem februárban, és újraérettségizem májusban..
előreláthatólag január közepe-vége felé elutazom mégegyszer külföldre, de ha nem jön össze, no para, annyira nem égetően szükséges, hogy megint feldúljam az életemet. :)
vannak lehetőségek itthon is.

sokan kérdezik: bence, köszöni jól van, sokat tanul, hogy frankó vegyészmérnök lehessen. rödödödö :P:D

csóki

nagyot kacagtam másnap ezen az írok majd a repülőtérről. HAHA.. :D

valószínűleg már mindenki tudja, de azért megemlíteném, hogy hatalmasat alakítottam a reptéren..
soha nem volt még ilyen hogy ekkora előnyből, ekkora hátrányt kovácsoltam össze, nyilván nem az én hibámból.. még most is feláll a hátamon a szőr.
szóval valamiért a reptéren egy sor volt a gdanskba utazóknak és az én járatomnak, így a karácsony miatt soha nem látott méretű sor kígyózott.
de tényleg nem volt sehol máshol ilyen hosszú, mint nálam.
nagyon sokat vártam, nagyon sokat idegeskedtem, és megpróbáltam alternatív módokon megoldani a repülőgépre kerülést, amit a lutoni személyzet nem különösebben preferált :D
konkrétan előrerohantam a sorban, aztán visszaküldtek, aztán vettem olyan jegyet amivel előremehettem, és még ott is megpróbáltak kikészíteni, de csak addig jutottak, hogy csak MAJDNEM őrültem meg.
filmbe illő jelenként rohantam át az utazóközönségen, a kezemben a cuccaim mintha önálló életre keltek volna, izzadtam mint aki éppen maratont fut, de aztán megtaláltam az én kapumat, persze azt sem könnyen, jááááj.
és ahogy lenni szokott, egy órás késéssel indultunk aztán. JUHÉÉ.
-ha most anya látna, tuti nem lenne büszke rám.. -miután a cuccaim mint egy szemétdomb, úgy hevertek luton csodálatos kövén.
-örülj neki , hogy nem lát. -középkorú hölgy :D
különösebb probléma aztán nem adódott.
itthon megtapasztalhattam magyarország minden örömét és gyötrelmét 21-én.

nem volt pénz a pénzautomatában !!
elértem a 18as villamost! ..amin rajta volt a pancsa..
és átalakítják a krisztinában a maccsot :D micsoda rémség ez!
este pedig osztálykarácsony volt, élveztük!

a karácsony pedig bár tavaszi felmelegedéssel, de megvolt.
nekem tetszett..

ettem vadast, mákigubit, héjábansültkrumplit szalonnával és hagymával, húslevest, rántotthúst és rétest is.
mostmár megvolt minden, mehetek vissza, nem?:D
FURA ITTHON.

hát összepakoltam.
csak ülök a szobámban, és várom a négy órát.. kaptam egy aranyos képeslapot a lindától, iszonyú kedves, majd beszkennelem és megmutatom..
nem vagyok szomorú, inkább izgatott és ideges, nomeg kíváncsi.
remélem, hogy nem lesz gond a járatommal, és kíváncsi vagyok, hogy mi van otthon. mitörtént az emberekkel, mivan a családdal, a barátokkal, a bencével..
holnap reggel repülök csak, de olyan messze van innen az a luton, hogy máshol alszom.

köszönöm mindenkinek, aki követte a blogot, és valószínűleg folytatásra fog sor kerülni valamilyen formában ;)
puszi nektek srácok!
ha lesz erőm, akkor holnap reggel még írok a reptérről.
HIÁNYOZTOK

a szél is fúj, hideg van.. felvettem ma először a kesztyűmet.
lehullott az első hó. mi pedig csak szótlanul ballagtunk, a lábamat figyeltem, hallgattam hogy ropog a talpam alatt a jegessé keményült fehér hó. 
máshol jártak a gondolataim, karácsonyi zene ment a fejemben, és azon gondolkodtam, hogy milyen fehér minden, mintha tényleg mennyé válna a föld karácsonynak szent napján, ahogy ady is írja.. mennyire szikrázóan fehér, és milyen koszos és latyakos lesz, ha hozzáérünk..
egy kezet tartottam a kezemben, mindig így teszek. védenem kell. lemarad egy fél lépéssel, és csak úgy követ..
hátranéztem, neki is máshol járt az esze. lehajtotta a fejét, és dudorászott. majd rámnézett, mintha értené a magyar gondolatokat, és rámmosolygott.
3 nap múlva nem tartozom érted felelősségel, 3 nap múlva nem lesz már közös életünk, 3 nap múlva vége .. 3 nap múlva valami más kezdődik.
ott lesz a hold az égen, és tudni fogod miért követ. mert elmondtam.
ha valahol hallani fogod az altatódalomat, eszedbe fogok jutni. mert neked énekeltem.
ha eszedbejut a sivatag, tudni fogod , hogy miért homokos. tőlem tudod.
emlékezni fogsz, hogy miért nem pattogtatjuk a labdát, miért keresztezzük az utat a zebrán. elmondtam..

na hogy küldünk puszit? tudni fogod. és szükséged is lesz rá.

vége kell lennie, de mégis lezárul valami.
hát hiányozni fogsz dzsunior són beló..

but where are u NOW, darlin'??

hát kezdjük a legelejéről.
a hétvége során enyhén labilis idegállapotba kerültem a gyerekek abnormális viselkedése miatt, így hétfőre idegnyugtató vásárlást terveztem romfordba :) zseniális volt!
egy az egyben kifosztottam a sainsburyt, majd benéztem pár boltba is :) majd megkoronáztam a napot egy frissen facsart narancs-eper turmix-szal. hát try it! fantastic.

kedden nagy nehézségek árán rávettük magunkat a júdival, hogy elmenjünk a natural history museumba, majd a szájenszbe is. meleg volt :D amúgy meg nem is volt annyira borzasztó, mint hittük. pedig a bejáratnál majdnem visszafordultunk..
majd megvettem buksit, az új táskámat, ami úgy néz ki mint egy szőrös pulikutya :D haláli.. nagyon odavagyok érte, nagyon finom a tapintása.
aznap este pedig átmentem hozzájuk christmas dinner-re.. hát rég ettem ennyire jót, és tényleg furcsa volt élő normális emberekkel beszélgetni vacsora közben.
júda isteni kalácsot sütött, van érzéke hozzá, még a metrón is azt rágcsáltam.
de persze megint kitett magáért, mert tízpercet könyörögtem neki, hogy rohadtul el kéne indulni ahhoz a rohadt utolsó metróhoz, mire végül rávette magát, de olyan késésben voltunk, hogy még futva sem értünk volna oda.
erre megjelent egy biciklivel, és felpattantunk rá mind a ketten. :D londonban. nem magyarországon vmi kis baranyai faluban. londonban. :D
úgy röhögtem hogy zengett az egész utca, telitorokból harsogtunk. nembírtuk abbahagyni, majd éppenhogy odaértem .. de elértem..
a kaland nem ért véget.. hívtam taxit, nagy nehézségek árán elmagyaráztam a tagnak, hogy hol vagyok.
where are you?? where are you darling?
még mielőtt akárki is aggódna, csak bejegyzett cab-et hívok. (puszi anya) erre megjelent egy arab férfi turbánnal a fején. :D konkrétan 10 percet vártam reá. elmesélte hogy volt egy kis kalandja, majd végül kiderült, hogy nemrég kezdte a taxizást, úgyhogy magyarázzam már el neki merre lakom :D
..még a dunántúlon is voltunk szerintem :D

tegnap ilfordban jártam, nem volt nagy téma, csak befejeztem a karácsonyra készülődést, meg megnéztem, mi található abban az irányban. itt mindenhol van egy váciutca :D
nagyot röhögtem, dzsundzsika azthiszi hogy a real karácsonyfa műanyag. :D nicee!

ma pedig elugrottam a national gallerybe.
hát ez a vincent meg a pablo hatalmas fész volt. iszonyúan ügyesek, és már értem miért olyan nagy szenzáció.
rembrandt sem volt rossz, de michalengelo számomra teljesen átlagos.
rengeteg dolog tetszett, és hatalmas extázisban voltam utána.
előtte elmentem még a westminsterbe is, és a temzét is alaposan megnéztem, és sokat beszélgettem egy vén bácsival, mesélt sokat londonról, meg dícsérte a buksit :D

nagyjából ennyi, most már tényleg pár nap múlva otthon vagyok.
de már vannak terveim : )
kisses

ps. teljesen kiakadtam hogy ez a dzsó mekelderli nyerte az X Factort.. homokos..

az emberrel nemtörténik semmi, ha két hiperaktív selyemhernyóval van összezárva .
szóval nincsmit írnom.
csak annyit, hogy megint august rush lázban égek.
puszi

fél lábbal itt, fél lábbal ott.
elkezdtem pakolni, osztálykarácsonyra szeretnék menni.
de közben még ittvagyok, és a júda buktájáról beszélek, idemegyek, cselszizek, londonozok.

miért nem lehet ittlenni és erről gondolkodni, vagy ottlenni és nem visszavágyni?
mijen hüje ez az ember, tudni akar mindent, megtudja, akkor meg rossz, ha meg nem tudja akkor is rossz.
mi akkor a jó? én jó vagyok?
létezik amúgy normális ember? vagy ez a normális?
mikor tudom meg? és akkor jó lesz, ha megtudom?
számít egyáltalán az, hogy hol vagyok?

hjájj gyertek velem mind srácok, anyák, apák testvérek, hozdd ide a kedvenc helyeimet, de ha otthon vagyok, kérek egy big bent az astóriára, egy cselszit a nurseryba, egy dónátot csészényibe..

24 órán belül két bejegyzés?? szalad a szekér..

soha nem érdemes több embert együtt emlegetni, hiszen egy társaság nem lehet ilyen vagy olyan, mert mindig vannak kilógó, nagyon beleillő, vagy csak odacsapódott emberek. most mégis megteszem..
és ráadásul egy olyan 'társasággal' fogok foglalkozni, akik meg sem érdemlik, hogy írjak róluk.   .. az angol nők..
először is szeretném tisztázni, hogy kik tartoznak ebbe a csoportba az állam szerint, és milyen angol nő jelenik meg a képzeletünkben. ugyanis, hiszi a piszi, ez két külön dolog.
mert jelent már meg egy orrpirszinges, barnabőrű, kissé roma képű, muszlim vallású nő e szavak hallatán? hát nem.. 
és egy fekete nő?
egy indiai születésű?
mert ők nem pakisztániak, nem afrikaiak, nem kínaiak, se nem lengyelek. az angolok úgy hívják őket, hogy angolok. csak más a színűk.
és nem véletlenül mondtam az elején azt, hogy nem látni angolt angliában. 
meglepődtek: ők is angolok. és nem kell furcsán nézni ha tíz emberből a metrón csak te vagy fehér. nem viccelek!
tehát inkább beszéljünk a képzeletünkről, milyenek is azok az angol angol nők.
nem szeretnék sokat szánni rájuk, csak a tapasztalataimat írnám le.
érdekesnek tartom, hogy picit gátlástalanok. például, ha reggelente mész a metrón, biztos hogy mindenki ki van sminkelve 12years old-tól a nyuggerig, de ha mégsem akkor megoldják a metrón. most sem viccelek. komplett smink, kis krémecske, egy kis alapozó, rúzs, szemceruza, szemhéjfesték, szempillapsirál, aztán megfésülködnek. biztos nem volt otthon idő a kiadós reggeli után.. (ez is csak mese habbal)
megnézem mitszólnak ha legközelebb pizsamában megyek, aztán átöltözöm a metrón.. :D 'nemvolt rá időm, bocs..'
de így elmondható, hogy az angol nők 98%-a ki van festve. csudaszépek.
és az is, hogy nem fáznak. 
december van.. ésténylegnem. harisnya nélkül, miniben vágnak neki ezek az anyaállatok az éjszakának, és állítólag egész télen ez lesz.. erről nem tudok nyilatkozni, de tényleg elég általános, hogy harisnya nélkül nyomják az életet. és leül, és látod hogy borsódzik a bőre.
a másik a cipő. ha véletlenül nadrág is van rajtuk, akkor elengedhetetlen a szandi, vagy a nyitott cipő.. etc. 
ebből azt szűrtem le, hogy nincs veséjük sem, és a méhüket is vagy vmi fűtőberendezés védi, vagy szimplán az sincs.. neméééértem!
ennyit róluk.

rólam annyit, hogy jelentősen könnyebb lett az életem: mint ahogy említettem, dzsundzsi új suliba ment, ami elvileg tíz percre van gyalog. körülbelül négy óra utazás szűnt így meg, a mamucika meg csodálkozik nagykanizsán, hogy miért voltam fáradt.
baromjió, mire a gyerök felkel, már meg is csináltam az összes házimunkát, és utána már csak háváj dizsi van egésznap.
sajnos így a bérletet nem fizetik, mert nincs rá szükségem a gyerekek felvételéhez, ami azért elég nagy szerencsétlenség, hiszen ez az ami tényleg drága itt: több mint 6000 ft/hét.
ma azért abszolváltam a pickuphoz egy futást, mert késésben voltam, 1526pm-kor indultam, de odaértem, és még maradt is egy percem.. naeztcsináld utánam te tűsarkú festett fejű lágytestű életképtelen angol nő!!

most pedig puszilok mindenkit, 13 nap és otthonvagyok.. ez meg hogy lehet? valaki mondja meg!!

miss, miss! <3

vasárnap.

bohémkodtunk az égerrel a briklénen.. az egy bolhapiac, alter tagokkal minden vasárnap.. úgy kell elképzelni, hogy a bolond angolok, akik úgy vannak felöltözve mintha vmi videoklipből jöttek volna, ülnek a földön és árulják azokat a dolgokat amit senki nem vesz meg.
de páratlan élmény! muszáj elmenni! itt tényleg mindenféle ember megtalálható..
megnézegettük a holmikat, de főleg használt nagyonbéna dolgokat árulnak, így nemvettünk semmi különlegeset, csak forrócsokiztunk egyet.

dzsunior sulit váltott, és aztmondták rá, hogy csirkefejű.

ma semmi nem történt, csak voltam mint hal a vízben, és élveztem, hogy nem kell olyan korán menni a gyerekért..

már csak 14 napp.. atyám.

na ha most sikerül normálisat alkotnom, akkor nagyon büszke leszek magamra, meg azokra akik felneveltek. :D
irtófáradt vagyok. de kezdjük az elejéről.

szóval szerdán is a júdával mókáztam, meg tegnap is, közte meg csak lebegtem az univerzum táltos paripái által kitaposott sáros pocsolyákban, ami végülis csak két nap volt, értjük hát.
szerdán meg elmentünk egy múzeumba, végülis érdekes volt, a júda aztmondta hogy benne nem hagyott mély nyomot, nekem voltak dolgok amik tetszettek.
az angol családi házak bútorai voltak láthatóak a különböző korokban. eszembejutott róla a gyuloltellensegeink.blog.hu-nak az angliáról írott cikke, nagyokat nevettünk a lötyikölős vízcsapon (tudniillik ezeknek két vízcsapjuk van egy hideg egy meleg, és ha kezet akarsz mosni, akkor úgy kell játasznod mintha egy cséplőgép lennél: lötyikölöd ide-oda a vizet..)
aztán pedig megkóstoltam a szájdert.
utána pedig kinéztünk a briklénre. tiszta vicc. mókás emberek kiállítottak ilyen próbababákból szobrokat, de teljesen normálisan fel vannak öltöztetve, és mindenféle élethelyzetet stimulálnak.. és azthiszed hogy élők, mert az arcukat nem látod soha, mert vagy eltakarja a haj, vagy olyan pozícióban vannak beállítva.
elvileg ez egy hatalmas bolhapiac, holnap valószínűleg kinézek oda, ha csak vmi ufó ki nem ránt az ablakon..

tegnap este pedig hatalmasakat röhögtünk. a júda, az éger meg én népdaltáncfesztiváloztunk. majdnem megőrültem, annyit kacagtunk.
ha belendül nem bírod lelőni, mondjuk engem sem lehet :D
megpróbáltam megtanulni a testvérei nevét, de mindannyian meghaltunk közben :D
hihetetlen emberekkel találkoztak/találkoztunk, 'ez tényleg az a város, ahol bármi megtörténhet'.. konkrétan egy trikós, rövidnadrágos kéktestűre meszelt hupikéktörpike volt az ász.
egy ideig hármasban nevettünk én begubóztam egy csicsizacsiba, aztán megjött a testvére, vicces ő is.
és a reggeli mondat még mindig itt van a fejemben:
'minek moderáljuk magunkat?mi megőrülni jöttünk ide':D

és rájöttem hogy robivíliemsz nem rossz zenét tol. de ha egy feka megkérdi, akkor mimást hallgathatnál? hiphopot :D neki bármit..

..  valaki odahányt a buszmegállóba . ODA ahol az ajtó nyílik.
valószínűleg ahogy kinyílt a buszajtó, emberünk fogta magát és kiokádta gyomra üde és oda nem tartozó csillagporos tartamát.
nem láttam.
viszont dzsunior jól megjárta. :D azóta is ettől könnyes a szemem, ..
namost képzeljük el, hogy dzsuuu fogja magát átverekedi magát a népgyűlésen akik odatömörültek az ajtóba, és elsőként elhagyva a buszt belelép emberünk hátrahagyott ajándékába.. ÉSMITCSINÁL? akkorát esik mint nyolc ház :D elcsúszik benne, majd beveri az állát a betonba :D
annyira lúzör jelenet volt, hogy a békategóriás filmekben nincs ilyen :D hát és az a fej, amit én vágtam. kamerázni kellett volna. csöpög a könnyem, ütemes nyihogás :D
de nemröhögtem :D

igen! igen! végre elkéstünk az iskolából :D megtörtént!
persze nem az én hibám volt, azért vagyok rá ennyire büszke.
de előjött belőlem a gellértes fej: kis huncut mosoly, cikebácsira is emlékeztem, ahogy ott áll, és mindig a próbálkozás, hogy jaaaaaaaajneeee :D nahát ebben a hangulatban érkeztem, gondolkodtam is, hogy bejátszom a gellértes mondatok egyikét: esetleg , nem lehetne-e.. olyan rég volt utoljára.. :D
szóval a szép emlékek közt álldogáltam, de aztán benyögtem vmi trefik dolgot, aztán otthagytam .
látszik, hogy csak a gellértben jó késni.. :D drágajóegyetlen kis sárga csoda..

na mit láttam ma? karácsonyfát.
hol? a neksztdórnéjbörnél.
nemtudom, kicsit elszámolta magát..nem? aztán nehogy holnap meg átjöjjön pezsgővel koccintani. bár kitudja, hogy pont ők milyen vallás szerint élnek, lehet nekik még nincs is vége az évnek. welcome to london, itt soha nem tudhatsz semmit.
szóval pucérak az ablakaik mint a szabiéknál, ja csak oda nem látsz be úgy, hogy mikor elsétálsz az objektum előtt rámosolyoghatsz a karifát díszítő mamára. ja igen. mert itt még a nappaliban is szívesen fogadják az ismeretlen emberek kedvességét. velkáám.

visszatérve a szabikára, tegnap megállapította, hogy mostanában gyakrabban fáj a fejem, és most ezen agyalok, hogy vajon miért.
bimberlinek köszönöm a megfejtést, igen valszeg a kulcscsont lesz anya 'sótartója'.

jaés még annyit, hogy a vasárnapot szerencsésen megúsztam, nem kellett a gyerekekre vigyáznom, szóval azthiszem jól sikerült a szurkolás. köszi mindenkinek.

vicces egy nap volt a mai, ezt el kell meséljem..

cselszi ma úgy be volt pörögve, hogy én ilyet még nem láttam.
gyanúsan jól kezdődött az egész, hogy 'csak' 630am kor kelt fel, majd felforgatta a házat, de sikerült felvonszolni a szobámba, hogy mummy békésen hagyhassa el az objektumot.
azthittem sikerül majd egy pöpit relaxolni, hát höhö, voltak már jobb álmaim is, ötször próbált fejestugrani az ágyról, megenni a vállfámat, aztán pár 'májfóóón' felkiáltás alatt kikapcsolta a telómat, majd békésen rámfeküdt, amikoris kiböffintette a tejet . oooo yummyy : D még jó, hogy nem tegnap cseréltem ágynaműt. HÁT DE.
ezek után már dzsundzsikánk is felkelt, de vele gyanúsan nem volt semmi probléma.

szürke szombatot mégcsillivillibbé az tette, hogy cselszikénknek kis aprócska hasmenése volt: konkrétan a pelus minden szegletéből folyt ki az ige, de ő úgy gondolta, hogy ezzel nincs semmi baj. én meg próbáltam menteni a ház maradék tisztaságát és ráncigáltam felfelé, hogy ugyanmár have a bath.. cselszi nem értett egyet, iszonyúan sírt, de énvagyok az erősebb, és megfürdettem pár azanyád közben.
brutális volt, de a legviccesebb az egészben, hogy már egyáltalán nem érzem azt, hogy fújdeundorító én ezzel aztán nem csinálok semmit.. ugyanis az elején kb minden reggel azért hozsannáztam, hogy csak ne nekem kelljen kakispelust cserélni.
szóval elérkeztünk oda, hogy aztmondom, jajszegény, hát gyere, bekakiltál, és egy percig nemjut eszembe az, hogy bloá.
ami durva.
remélem, azért még normális, ütődött 19 évesként folytathatom az életemet, miután hazatérek a mák a gulyás és a bkv hazájába : D

viszont mindezek után annyira kisírta magát, hogy 1000am kor fogta magát és negyed1ig aludt (velem együtt :D) szóval megérte, nem?

 'STOP IT'

a nap hátralevő részét lehetetlen elemezni, káosz a köbön: cselszi mint nyugdíjas ámokfutó szolgálatbahelyezte magát.
amit ért, az a földön landolt.. két pohár dzsúz, szpágeti vel egyazegyben befedte testét ('szév mi ágeo' -save me adél), epöl, .. már nem is emlékszem.
és nem lehetett letenni, így egy kicsit nehéz volt főzni, és pakolászni..
de könnyen elaludt, és még van egy holnapunk.

csodálatos gyertyagyújtást mindenkinek!

a közönség kérésére folytatnám a bejegyzést a vasárnappal (így csütörtök este)..

szóval reggel nagy nehézségek árán felkeltünk és a világ legdurvább miséjén vettünk részt. kualalumpur közepén jobbat csináltam volna a malajziai őslakosokkal.
az egész ott kezdődött hogy a templom egy pöpikét furi volt, nem hosszában voltak elrendezve a padok hanem széltében..
sajnos a hangulatot,-bár nyilván nem tehetnek róla, az is rontotta, hogy sok beteg kisgyerek volt, akik mindenekinél hangosabban hörögtek.. ez elég viccesen hangzik, de tényleg így volt, és borzasztó zavaró, annak ellenére hogy teljes mértékben megértem őket.
aztán a dolgok csúcsa nem is ott következett el, hogy a pap nem beszélt angolul,.. most jön a java: az angol hidegvérről tanúskodva huszonkörüli édesanyánk élő adásban megszoptatta gyermekét.. nembaj! úgysem láttam még fedetlen LIVE kebleket templomban , pipát neki.
ezekután azthiszem nemlepődünk meg, hogy a templomból kilépve az előbbmégsütöttanap london nyakunkba zúdított egy kiadós cunamit ..:D
a dolgok végül jobbrafordultak, este federer-verdasco meccsen voltunk, és én mondom nemgondoltam hogy ennyire jó egy ilyen. kár, hogy otthon nincs kultúrája az ilyesminek, és hasonló dolgoknak.
az O2 stadion pedig buzijóó. nagyon pro, ahogy meg van csinálva, és ekkor gondolkozhatunk el arról, hogy mi a különbség london és bp között, melyik miért rendezhet olimpiát.. húsz évvel vagyunk lemaradva, ha nem többel.
és nagyon felháborított a debrecen-liverpool meccs is, mert ugye nem egy angol meccset láttam már mióta itt vagyok, és borzasztó volt hallani, hogy hol van magyarország értelmi színvonala. a megnyilvánulások.. az ordítozások.. nemvolt jó magyarszót hallani. ridikjülösz.
visszatérve drága hétvégénkhez: a misét is el lehetett felejteni, meg az otthoni borzasztó helyzetet, szóval hihetetlen jó nap volt, nemgondoltam hogy valaha ÉN teniszmeccsen fogok IZGULNI. a nácsosz is finom volt, meg az egész nap: tökspontán volt, és persze hogy a világ legsúlyosabb nője akit már nem tudod megállni hogy nekritizálj: 'ezmérjönbea mekibe, nincs lelkiismeretfurdalása?'-persze hogy magyar :D lehet hogy nem hallotta :D
éjjel a hazaúton kb majdnem megőrültem, annyit gyalogoltunk, de jó is túllenni rajta.. így esett aztán, hogy csak két órát aludtam, hiszen hétfő reggelre haza kellett érnem : sztahanovista formámat..
aztán a napot úgyátaludtam ahogy volt.

kedden viszont találkoztam drága elfeledett júdánkkal.
1. soha nem késhetsz annyit, hogy ő előtted érkezzen.
2. nemváltozott semmit..
elég vicces nap volt az.. reggel találkoztunk, nagyon közel lakik hozzám.
ezekután megmutatta a környéket, a főbb látnivalókat , főleg hogy hogy kell játszani a wooper nevű játékkal a játszótéren. hasznos volt :D
aztán bementünk egy temetőbe, mindent benőttek már az indák meg a levelek, moha, patakocska, elég durva.. nem mai a dolog, van egy hangulata.
aztán felmentünk hozzájuk, konkrétan 3 voltgellértessel lakik együtt :D milyen vicces már az élet. csak aztnemértem, hogy lehet mindenkinek a csirkeczike az ofője :D magyarázza meg nekem valaki :D....
aztán felmentünk a monument tetejére.. durván fújt a szél, de nem haltam meg fölfelé mint rómában a bazilikában. és megnéztük onnan a dolgokat. hát elég magasan voltunk.
sétiztünk még egyet a towerben, megbeszéltük a beafeater - es dolgot.. hallottátok? ezer év óta először került be egy nő a towerbe, mint nyugalmazott katona és lett belőle ilyen beafeater és kiutálták.. :D poén.

ezenkívűl ma összemostam két fürdőszobaszőnyeget :D hát a krémszínűből kék lett, nekem tetszik :D a nő nem röhögött annyira, de sztem majd később elismeri, hogy jól néz ki :D ÉN CSINÁLTAM.

mindenkitől nagy supportot kérek, mert holnaptól egész hétvégén egyedül leszek a gyerekekkel, és még nem találtam ki, hogy hogy fogom kibírni. tényleg sejtelmem sincs.
lehet hogy vmi üzemmódot váltok magamon, mert különben esélytelen.

ezúton is puszilom a bálintot. örülök, hogy megint beszélünk!  <3 12.a

anyukámnak meg magyarázza már meg valaki, hogy ne izgulja magát halálra, és ha bemegyek vmi helyre, ne azt lássa hogy csak darabokban jövök ki onnan. amúgy meg boldog névnapot mamuci!

háló evribáááári.

szóval nemégett fel a ház, nem azért nem írtam, sőt a pizzus nagyon fincsa lett, belapátoltam, a sajtitorti is, csak a kezemet égettem le egy hirtelen mozdulat keretében.
de szerencsére isteni körömvirágkrémünk megoldotta a hólyagosra égett problémát. igen, itt is meleg a sütő. :)

tehát a hétvége. annyiminden történt, hogy nem is tudom, mit meséljek el vagy hagyjak ki.
szombaton végülis meglátogattuk a piacot, vicces volt, soha nemvoltam még busszal, és persze a jó angol finom áztató eső is megeredt mint annak a rendje. mikor odaértünk már éhesek is voltunk, és nagyon vágytam egy kis mekszikói kajára.. hát versenyezhetne akármelyik magyar terhelő kajával, még másnap reggel is azt böfiztem, de naaaaaaagyonfiiinom volt!! és ráadásul megtaláltam azt a szószt a teszkóban ami az én kajámban volt, viszek is haza, bár nem gondolom hogy majd karácsonykor pont azt fogjuk enni :D bár kitudja anya idén mivel rukkol elő :D mindig tartogat meglepetést az ember számára (répamuffin, azthiszedhús szója, zöldségturmixleves..)
aztán miután már mindannyian meguntuk a piacot bedobtunk egy palacsintát is, yummy..
utána kb du 5kor felfedeztünk egy koncertet, nekem nagyontetszett, angol kisfiúk játszottak elégjó számokat, és az átlag15 éves közönség rajongott értük, megpersze énis, hatalmas volt, tökigényesek voltak.
ezekután elzúztunk a moziba, ahol nagy nehézségek árán sikerült az előtérben helyet szerezni :D pár gyermeket megrémítettem, de sikerült :D és a kukoricát sem ettem meg jóelőre, bár nem az akaraterőm tarott vissza hanem egy bádi ami nagyon protektolta, és nem lehetett kijátszani :D az informistot néztük meg,.. :D
hát öregem, ez durva volt, csak kamilláztam hogy wtf van?:D kb olyan volt mikor a thankyouforsmokingot néztük angolul.. szóval lényegében elég nehéz volt megérteni, de azért körvonalazódott, de senki ne nézze meg angolul felirat nélkül mert meghal és hazafelé azthiszi nemtud angolul.

holnap folyt. köv. de most kidőltem mint egy húúla : hulla

éppen sajttortát sütök meg pizzát, de remélem nem lesz gond, míg leírok pár gondolatot.. bár lehet majd erről fogok mesélni legközelebb, mert ha mosás közben alszom akkor elönti a házat a víz (mint két éve), ha zenéthallgatok sütés közben több lesz a csapottkanálból :D..

szóval mióta itt vagyok rengeteg gyerekkori emlék jut az eszembe, amikor még volt súlya az anyai szigornak.. :D szeretném ezeket a gondolatokat megörökíteni. : )
állítólag nagyon nyugodt gyerek voltam, ha letettek ottmaradtam, de azt is mondták, hogy sokat sírtam.
fehér volt a bőröm és piros a hajam: lényegében nemváltoztam :D
az egyik legelső emlékem az alföldön volt, persze hogy tájfutóverseny, és emlékszem arra mikor apáék ugráltak a homokban, olyan forró volt.
aztán az esti altatások, rengeteg dal és vers. (nagyon vicces: dzsunior már kívűlről tudja az álmodj hintát homokozót..:D)
az amikor anya tartotta elém a törölközőt mikor léptem ki a fürdőkádból. az amikor mindig vissza lettem küldve, ha hangosan mentem le a lépcsőn. és a vicc az, hogy tényleg visszamentem :D
aztán az, amikor anya otthagyta a tésztát a konyhában kelni, és mindig belenyaltam mikor nem nézett oda.. :D a narancssárga kabátom!! :D
aztán a tűzvízrepülő az oviban. meghogy a babakocsi kereke mindig kiesett..
és fúúúdeutáltam mikor apa alkalmazottai jöttek értem, nem szerettem, büntetésből soha nemszóltam hazájuk hazafelé :D
szilárdan él bennem mikor megtudtam, hogy zsombor nem lány lesz. ott álltam az oviban a padon. de nem bántam meg :D
mikor a zsolttal gyöngyöt ettünk, vagy elbújtunk a nóráék elől.
amikor gilisztátgyűjtöttünk a kertben.
hogy micsoda kis fűszergyűjteményt rendeztem be a teraszon..
a delfines fülbevalóm.
emlékszem arra is, amikor anya ölében ültem és játszottam a sótartóival :D ezt sztem ő találta ki, mert a nyakánál az a csont(mianeve??) úgykiáll hogy úgy néz ki mintha tényleg az lenne.
az amikor apával feküdtünk a tengerparton és mindig elrejtettem vmit a kövek alá, és ki kellett találnia melyik alatt van..
pénteken dallasz, vasárnapi ebéd után apa ölében szotyizás..
jaaaaaaj, anya emlékszel amikor elvesztem egy versenyen? és be kellett mondanom a neved a mikrofonba? :D jóó, tudom hogy nem vesztem el :D
ugyanott volt, hogy nem lehett a darazsak miatt enni..
amikor kiesett kb az első fogam vhol horvátországban az autópályán.. és a zsolt kidobta az ablakon.. mérges voltam :D

a felsorolást folytathatnám az idők végezetéig, hiszen mi soha nem álltunk meg, szinte minden hétvégén utaztunk(utazunk) csak ezek azok amik frissen jutottak eszembe, és kíváncsi vagyok ki mire emlékszik belőle..

NEHEZEN FELEJTEK ..:D

egy ideje nem írtam, mert az embernek egyrészt nem mindig van kedve hozzá, másrészt mummy éjszakai műszakos, ami means hogy egy kicsit sincs itthon, tehát a halálomon lehetnék, ha akarnék.. de persze nem akarok, csak sok a dolgom..

a múlt hétvége számomra menny és pokol volt. bár a szombatot végigtanultam, de kicsit kívűlállónak éreztem magam, és ezért rosszabbul is éreztem magam mint az elmúlt időkben, míg vasárnap hihetetlenül jó volt: végre elkezdett felém nyitni a mámi, és rengeteg dolgot csináltunk együtt, és azóta is sokat dumálunk. szóval ennek most örülök.

rengeteg dolgot olvastam, a történelem kis apró megbújt szegleteiről, és hihetetlenül élveztem. soha nem gondoltam, hogy ilyesfélék léteztek.
az egyik, ami megfogott, hogy miért és hogyan fogadta el az ókori róma a prostítúciót, mint szükséges rosszat. egy idézet onnan, és ezzel reagálnék is az elmúlt héten történt eseményekre:

"..azt a nőt (férfit) is prostituáltnak minősíti, aki ugyan ingyenesen, de válogatás nélkül bocsátja testét az őt igénybe vevő férfiak (nők) rendelkezésére."

ma megint találkoztam egy underground megasztárral, hihetetlen jó zenét nyomott.

már érzem, hogy van egy kis előnyöm egy egyszerű turistával szemben: rengeteg ismerősöm van, vagy olyan emberek, akikkel szinte minden nap találkozom.. pl a buszon mindig van egy muszlim hölgy, elég idős már, mindig egy régebbi geo címlapja jut róla eszembe, ahogy fújja a szél kendőket, amikbe burkolniuk kell a testüket.. tökjó ahogy csak a szemük látszik ki, meg egy orrpirszing, és mindig mosolyog rám, egyszer már beszélgettünk is..
ezen kívül van két kamasz, akikkel beszélgetni is szoktam, egy fiú és egy lány, nagyon bírom őket, állandóan ölik egymást, és nagyon viccesek.

azt kell tudni jelenleg még londonról, hogy hatalmas előkészületben van az egész városka az olimpiára.. igaz, hogy csak 2012-ben lesz, de mindenki úgy siet, mintha holnap lenne. itt kelet-londonban lesz az olimpia, így főleg ezt a részt érintik a felújítások, de amúgy is mindenhol hatalmas az útfelújítás, a szépítgetések, tökéletesítések. ami tartós, hogy minden hétvégén lezárnak egy metróvonalat, vagy egy részét. meg hétközben is vannak fennakadások, amiket általában én szívok meg, mert hiába indulok el időben, ha huszonötpercig nem indulhat el a tube, akkor nemtudok mitcsinálni. a suli meg egy órára van..
itt stradfordban is épül vmi objektum, még nemjöttem rá miaz....

ps. marcika, köszi mindent

hol is kezdjem? a fájtról mondanék pár szót ami egész nap vibrál. mészaludni, nemeszed meg, kiköpöd, álljál fel, hova mész, nefussál

szóval. nem kell aggódni dzsundzsika mindenhol az utolsó, hiába nézel rá úgy, hogy egy egész vaddisznócsorda menten többkilométer mélyre ásná magát, majd a földkérget takaróként magára húzván levegőt sem venne. de ő? lehetetlen.
ha netballra mész akkor 15-ből 15. és csak ül a földön és anyám kollektolja a cuccait, de bmeg le is ülhetsz (mert esélytelen segíteni neki vagy átlátni azt a káoszt) mert az osztályban hagyta még a kabátját, ami még takes 10 perc.. hogy miért? a szülők (és én) nem mehetünk be, úgyhogy csak képzelem, hogy olyan lehet mint a roxfort, mozog a lépcső, nincs a helyén az osztályod, meg mindenféle szörnyekkel kell bírkózni.
ez alatt az idő alatt én már rég eldobtam a hajam, és már nő a brokkoli a helyére.
karatén 30-ból 30. és megérkezel, már mindenki rég elhúzott, ő meg még mindig az övét tekergeti, meg engem a fára.
na de ha buszra kell felszállni!! öcsém, egy nyugger sem lehet gyorsabb nála, mégha harcibotja is van, vagy a protézisével kalimpál a levegőben furcsa szavakat kergetve.. lehetek ám bádibilder vagy nagyonsztrikt, ő már hopp el is foglalta a helyét és királyi mosollyal üdvözöl mindenkit, mainly az idősödő mamikat, akiknek már lábuk sincsen. nekem ilyenkor már nincs mosoly az arcomon, sőt már szám sincsen ha itt tartunk.. : ) de nem adom fel, minden nap megpróbálom utolérni, megfogni, ha elslisszan két láb között, ha véremet kell adjam érte, akkor is megfogom!! :D

cselszi.
cselszi ámokfutó.
bemész az bölcsibe, már rajtpozícióban áll, és magában elmondja a redisztedigót, és már ott sincsen. gyorsan lenyom egy kádlt közben, de legközelebb 10 perc múlva találod meg vmejik másik roomban.
valahogyan mégis sikerül belarakni a babakocsiba, meg meggyőzni arról, hogy drágaságom nagyonishogy important a sapka, nézd mindenki azt viseli, de te ne nagyon nézz el, mert még babakocsistol is legyőzhet.
az este egy másik történet: eszünk? NEMESZÜNK. jajjde mégis akarjuk azt nagyon nagyon. tévézzünk mitnézzünk? felmenjünk? NO. fürcsi? dehogyis, azt mi nem akarjuk, mégis de, mert koszosak vagyunk. szálljál ki, ne szálljál ki, pelust akarunk. NO. testápolót sem, mert cold, a tej meg hot. pizsama? nemkell, jajj mégis bebújtattam a kiskezet, vissza az egész, engedély kell rá. mehet? JEEE. navégre.
mert azért fáradtak vagyunk meg aludánk csak a többit nem akarjuk.....

erről a hétről.

hát asszem a kinizsit nem futottam le, de semmi baj, mert visszatért az egészségem és olyan voltam mint egy makk. enerdzsájzöröm fullon volt, csak étvágyam nincs már egy ideje.. olyannyira, hogy ezen a héten már reggelizni is alig volt kedvem.. de nem aggódunk, jövő héten csinálok vmi fincsi husikát, olyan hánis mustáros reginásat, és az helyretesz.
amúgy meg a héten csináltam kakaóscsigát is, meg ilyen rakottrájcos húsos dolgot is, csak azt felejtem el, hogy nem öt emberre kell főznöm, vagy 10 évig ehetem.. de ma délre kivégeztem, kb majdhogynem reggelire is azt kellett ennem. kajáról még annnyit, hogy ha vki erre járna, az hozzon egykis mákosgubát, mert most azt kívánom : )

drága Reginám! csókollak, kérlek ülj le egy kényelmes fotelba, ISZONYÚ JÓ CSIZMÁT VETTEM. megszakadna a szíved, ha látnád. sötétbarna, és egy hatalmas masni van az oldalán. és rövid. csinos. : D

amúgy meg a hét kellemesen telt egészen péntekig, amikor is dzsundzsika, kis drága barátom, meg nem őrült, természetesen énis kiborultam alaposan, de rájöttem valamire ! teljesen felesleges, hogy ő alakítsa az én kedvemet is, attól, hogy ő nemnormális nekem túl kell lépnem, különben nem bírom ki ezt. nyilván nem lehet teljes közönnyel fogadni hogy ordítozik velem, meg nekilök a falnak, de le lehet ülni valahova és felhívni az anyját hogy 'irtóhüje a fiad bmeg'..

szóval csizma. tegnap ellátogattam camden townba, mert a szájensz mjúzium metróvonala levolt zárva : D lehet hogy nem, de nembírtam volna ki semmiféle tudományt azután a péntek után :D
és nagyonszuper volt, olyan gyönyörűen sütött a nap, és rengeteg magyar volt, plusz beszélgettem egy nagyon kedves művésszel is, aki pólókat csinál. oda azthiszem vissza fogok térni. és kinéztem pár karácsonyi ajándékot is, de azt nem írhatom le sajnos, pedig baromi jók :D
annyi magyarral találkoztam hogy már majdnem azthittem mo-n vagyok.
ami érdekes volt, hogy azthittem hogy lecsengett ez az emo-láz, de láttam egy fiút (lányt?) aki még nagyon follow a divatot..

elfelejtettem írni az utcazenészekről. hát igen, elég jól tolják, egy ilyen shyguys meg sem közelítette azt amit ezek produkálnak.., láttam egy srácot romfordban, na ő pl nagyondurva volt, nembírtam elmenni onnan hiába esett az eső (meg folyt be a víz a cipőmön).. annyira jóvolt, hogy már majdnem adtam neki some coins-t, ilyen még nemfordult elő velem (azon a határ úti virágos bácsin kívül..)
annyira ügyesek, hogy az ember nembírja otthagyni őket, mindig feltartom a rohanó embereket..

ma pedig voltam misén, de a nő reggel bepalacsintázta a lakást, és olyan szagom volt mintha a mise előtt 12 órán át vmi pékségben nyomtam volna a dónátokat, hát végig ott feszengtem, és olyan érzésem volt mintha mindenki engem szaglászna, és tuti mindenki csak arra gondolt végig hogy vajon nem hagytam a tűzön a penkéket? mégha aznap nem is sütött..

na ennyit a hétről, puszi mindenkinek

ezt a bejegyzést drága öcsémnek szentelem

kedves zsombéka!  nagyon boldog névnapot kívánok neked,..
ma mikor sétáltam a piacon, hallottam a dalodat, és gondoltam rád: ez azért nem egy gyakran játszott dal, és pont mikor ott voltam..
minden jót kívánok, holnapra jó ünneplést.

már csak 51 nap.
néha már csak, néha ó ne, néhe mééég

nem bírok aludni, mert megint headache: egész életemben nem fájt ennyit, mint ezen a weeken...
érdekes day volt, annyi minden történt, és mégsem történt semmi.
tegnap viszonylag korán lefeküdtem aludni, mert borzasztó volt, a teljes elkeseredés netovábbja, megtörtént az összessit dolog. nem részletezném.
ma pedig viszonylag kipihentem ébredtem, és elhatároztam hogy kifutom magamból a hetet, a tegnap estét, a bacikat és mindent. höhö, kipróbáltam hogy segít-e ha üvöltök egy hatalmasat, de nemvolt jó. nagyon szép volt a park, elfelejtettem már mijen csudi az ősz, ahogy leesik a levél a fa alá, és mindegyik fát más színű halom veszi körbe, meg mijen vicces belegázolni. futás után teljesen jól lettem, főztem egy tál broccholit :D betoltam mind : D ezek meg csaknéztek hogy tuti megőrültem hogy miazhogy nem eszem semmit, csak egykis vegetable-t.
aztán végülis elkezdtem filmet nézni, és megnéztem vagy hármat, ez mindig segít. csak a végére nem kellett volna leöblíteni hitler dokumentumfilmjével, a the triumph of the will-el, ennél még énis jobb filmet csináltam volna. viszont a kontroll jóvolt, nem is gondoltam, hogy még csinálnak jó magyar múvit.
fuhúú, és végre megvolt a hálovín is, az nagyon durván jó volt, az egész filing, hogy kinyitod az ajtót, trikortrít és adod a kis cukikat, és annyira örülnek, és olyan szépek. van egy hangulata, kár hogy otthon nincs ilyen.
most meg itt ülök, mintha valaki ülne a vállamon, és várom hogy elteljen ez az 51 nap. jövő héten megkezdem a tanulást, és elmegyek a szájensz mjúziumba is, decsak mert megígértem neked, meg aztmondad izgalmas még nekem is. : )
puszilok mindenkit, a levente utcaiaknak meg jó rétesezést.
az almás a kedvencem vaníliafagyival.

londonban megállt az idő.

én mondom, ilyen unalmas hetem életemben nem volt még..  ugye, mint említettem dzsundzsinak holiday-e van, de mivel hahaha penaltyban vagyunk ezért nem mehetünk sehova, annak ellenére, hogy tök frankó dolgokat plennöltünk, dehát beleszólt az anyai szigor, mi meg ülhetünk a seggünkön. illetve én, mert ő pattog, játszik, tévézik, meg szokásosan van egy csomó feladata.. DE ÉN???? már halálra msn-eztem magam, meg ülök, de ugye tanulni nemtudok, mert azért annyira nem nyugis, mert mindig csinál valamit.. zsombéka, veled sokkal könnyebb volt, visszagondolva imádtam rád vigyázni!
tegnap viszont nagy esemény volt: átmehetett a szomszédba játszani, nemsemmi mi?
én meg végre feltakaríthattam azt a hatalmas mennyiségű koszt amit képes széthordani.
ezen kívül még annyi történt, hogy a hét elején majdnem legyőzött valami betegség, de tegnap már felülkerekedtem, mára pedig már majdnem győztem, míg dzsuu karatézik, addig én meg elzúzok futni. VÉÉÉGREEE. úgy érzem magam, hogy képes lennék lesprintelni a kinizsi százast :D jövő héten sporthetet tartok , mert most úgy érzem magam mint egy amerikai: csipszet eszem, kólát iszom és bámulom az 1mX2m-es tv-t. iszonyújellemző rám.

viszont túl az ötvenedik napomon elmondhatom minden kedves lelkes olvasómnak, hogy túl fogom élni!! méghozzá úgy, hogy hiányozni fognak dolgok. :)
ez az enyhe idő.. a weetabix :) az hogy rámmsolyognak, vagy ha mosolygok visszamosolyognak. a misék: angolul, kedvec énekeim, káfimornin. a kornersop, ahol kb a temetésemet is megrendezhetném annyira durván sok szolgáltatás van : D a selfservice a sainsburyben, az h kiélhetem magam az angollal: mindenféle idióta szavakat használhatok (ugye baranyi tanárnő?:D) a ráák! aztán persze a cselszi ááággeóóó-ja :D (ez a nevem akar lenni) meg az egész kislány, ahogy nevetgél ölelget, vagy éppen sír, jaj azis olyan cuki.. szeretem a szobámat is, meg a dónátot .. na azt nagyon, amiatt képes lennék maradni :D
jó, hogy mindig lehet új dolgokat felfedezni ebben a kis városkában, ja meg hogy van ríl hiperszuper brilliant angol telefonszámom :D

naszóval nem olyan rossz ám itt, de azért szuper lesz végre valahára hazamenni és belefeküdni az én fincsi ágyikómba, és hogy én mondjam hogy mummy i m hungry can u make me sg plíz? na erre várok . meg persze ti is hiányoztok. evribááári.

..Your world
Is nothing more
Than all
The tiny things
You've left
Behind...